Valláscsinálók prédikáltak
A vastag köd alatt
S szembekötősdit játszottak az árnyak
Amerre utunk haladt
Vidám gyerek-
Arcú friss hetvenévesek
Eleonóra gyere kincsem
S még annyi minden
Küklopszok jönnek íme Sorra
Elszeleltek a pipák
Ti is szeleljetek
El gaz tekintetek
És Európa Európa
Kegyes szemek
Szerelmetes kezek
S a szeretők szerettek
Míg a papok fecsegtek
Guillaume Apollinaire
(Rónay György fordítása)
Mit is írhatnék erről? Mit lehet hozzáfúzni ahhoz, ha a magyarok érdekeit képviselő egyesületet oszlatnak fel Magyarországon?
Már az nonszensz, hogy itthon ilyenre szükség van de persze ezen nagyvonalúan átsiklanak a nagyérdemű hölgyek s urak. A roma lakosság retteg a gárdától de nem árt észben tartani, hogy bizony kisebb és nagyobb falvakban a magyar lakosság retteg a cigányoktól ergo meg kéne keresni a probélma gyökerét miszerint miféle társadalmi folyamatok vezetnek odáig, hogy mint már feljebb említettem magyar érdekeket kelljen képviselni Magyarországon. Igazából jó lenne ha nem lenne szükség a Magyar Gárdára ugyanis az azt jelentené, hogy megszűntek azok a folyamatok amelyek életre hívták.
A nagy rohanásban nem is vettem észre, hogy tulajdonképpen le kell dolgozni a Szenteste napját. Nagyon szeretném tudni tulajdonképpen ez kinek az ötlete lehetett (azt hiszem Pista tudja [egy barátom]).
Node visszakanyarodva, a Szentestére ha magát a Karácsonyt mint eseménysort fogjuk fel és pediglen nem vallási értelemben tekintünk rá hanem mint kulrúrális illetve családi ünnepre azt hiszem akkor is lehet azt állítani, hogy maga a Szenteste a vacsorával az "új" karácsonyfával az ünnep fényponytja. Sőt ha még fokozni akarjuk a jelentőségét bizonyos szempotból akár állami ünnepnek is lehetne nevezni de hagyjuk ezt, a lényegen nem változtat, miszerint a mókuskerékből nincs kiszállás.
Teljesen mindegy, hogy mindenki a családjával szeretne lenni, kikapcsolódni akar, esetleg elmélkedni le kell dolgozni és pont, elképesztő, hogy azokban a vezetőkben ennyi nagyvonalúság sincs továbbá az is, hogy az értelmiség olyan töketlen, hogy nem mer egy szót sem szólni (és még sok másért sem...). Véleményem szerint, míg az emberek ennyire gyávák és ennyire nem tudnak kiállni semmilyen ügyért addig bárki kormányozhat és bárki azt tehet amit akar.
Végre ez is eljött idén. Az utolsó mókuskaloda előtti vasárnap délután. Ezek azok a délutánok melyeket igazán utálok, ugyanis idegssé tesznek, mivel gyakorlatilag semmilyen rámtestált kötelezettséget nem teljesítek, vasárnap idegeskedem ezek miatt. Azért ha valami félregépelés miatt valaki mégis idetéved az ne aggódjon annyira nem idegesít ez, hogy ne tudjak kedélyesen cigarettázni, de valahogy bosszant. A tetv... vagyis bizonyos "feletteseim" befurakodnak a hétvégémbe. Tudom most valakik fejében megfordulhat, hogy ha teljesíteném a kötelezettségeimet (hihi) akkor nem kéne idegeskednem. Na igen akkor tényleg nem de ha valamit is teljesítenék akkor meg mitől lenne ez vasárnap s pláne mitől lennék önmagam?
Erről eszembe jut egy spagettiwestern mikor is Bud Spencer és Terence Hill épp ebédelnek mikor az apja azt mondja nekik, hogy csináljanak valamit közösen, erre Spencer kezéből kiesik a kanál vagy a villa és teljesen döbbent tekinettel visszakérdez, hogy nade apa dolgozzunk? Mire az öreg: -Dolgozni? Azt azért nem muszály, én a lótolvajrásra gondoltam...
Nem tudok lovagolni de ettől függetlenül egyet értek.
Ma 30Y ma 30Y*... ezt hallom egész nap (jaj sajnos nem csak ma...). Mennek reá az önmagukat liberálisnak (:D), trendinek, művletnek (:-D) képzelő fiatalabbak. Milyen fasza, underground, szubkultúra, "kívülálló" zene. Röhögnöm kell, nem nevetnem kultúráltan hanem röhögnöm kínomban vagy épp nem kínomban. A szomorú (nem annyira nem), hogy elhiszik. A baj az, hogy ezek az értelmesebb fiatalok, bizony. Béláim az Úrban ez nem underground, nem szubkultúra ez valami felpörgetett szemét valami olyasmi ami egy rottweiler és egy chivava keverékből születne.
Sőt a legjobb mikor arról beszélgetnek/ünk (bizony önkéntelenül is lehet beszélgetni ha megfelelően unalmas az adott hely), hogy ez mennyire jó az ócska technóhoz (olyan közönséges ezt írnom) képest. Gyakorlatilag volt idő mikor én is örültem annak, hogy a szemét "tömegkultúra" ellensúlyaként erősödni fog valamiféle szubkultúra (akár több), de valami zseniális fazon kitalálta, hogy ebből is tömegterméket fog csinálni. Sikerült neki, ezek a magukat hülyének nem gondoló srácok akik kellően félműveltek ahhoz, hogy nagyképűek is legyenek (neadjisten még bölcsészek is) pedig beszopták rendesen így most a kívülálló zene mögött reklámcégek, tv adók, lemezkiadók etc. állnak.
Végső soron levonható a konklúzió, hogy a "tömegkultúra" (bár csak a kultúrát kéne idézőjelbe tenni) győzelmet aratott azáltal, hogy magába olvasztotta azt ami régebben még jól indult ezáltal oda jutottak és azzá váltak ami ellen küzdöttek.
Szóval barátaim és elleneim élvezzétek az utángyártott egydiséget!
Megjegyzés*: igazából egy zenekarral sincs problémám csupán az, hogy gyk. eladták magukat de mást nem nagyon tehettek.
Tesszük a dolgunkat (hisszük), csináljuk amit tenni kell (kell?) engedelmesen hajtjuk végre a parancsokat miket követel az élet (ki az?). Nézzük amit adnak (?) esszük amit veszünk (hol? mit?)
és alszunk mikor elfáradunk (a semmibe ugyebár). Ebben az esetben adódik a kérdés miszerint van-e élet a halál előtt? Illetve mi az. Régebben (anno 200 év) a kérdés az volt mikor halunk meg, ez egy elég jogos kérdés de közben minden kezdett megváltozni. A piros kék lett, a ló autó, az ember meg egy barom. Így jöhet most emígy a XXI. század hajnalán a kérdés mely a cím is egyben. Hát tudja a fene, van-e avagy nincs de majd ihletet adhat a művészeknek, szép téma. Ó pardon a művészből sajnos csak a "vész" marad meg vagy a "mű"(mint anyag).
Az édesapák mindig óriási, teletömött szendvicseket csinálnak ezt személyes és mások tapasztalata alapján is állíthatom. Így fejezik ki a szeretetüket egy bumfordi bazinagy szendviccsel. Azt hiszem mi férfiak ügyetlenül szeretünk, de megpróbáljuk mennyiségben pótolni. Szendvics-allegória ez. Nem azok a tökéletes méretű és tartalmú étkek melyet édesanyák készítenek, női stílusérzékükkel, nem kedves olvasó. Azt hiszem ez már régi ügy lehet, még talán az ősember is így viselkedett aki kárpótolni akarta a fiát. Hisz a nők voltak otthon, a férfiak "kujtorogtak" cserébe az ősgyerek kapott egy mamutcombot (pfujj micsoda közhely...). Azt hiszem ez a fajta bűnbánó atyai szeretet az egyik legőszintébb.
Törékeny üvegfalú muzsikaszó, illan az éjbe
Kámfor, kezed nyújtod s a semmit markolod
Barbár módján indulsz, és törsz-zúzol is érte
Erővel ragadni e gyönge madarat nem tudod.
Hatalmasokkal is játszva járatja a bolondját
Vas öklökből, illan mint víz a zárt marokból
Hisz ismeri minden gyarló emberek gondoltát
Akár a bűvész, ki gúnyt űz a szoros hurokból
De ha aljasul, ármánnyal valaki mégis megszerzi
Törött üvegként az tövisként bitorlóját megsebzi.
Láthatod, erőszakkal csak tövisből nyersz koronát
Hisz az mi nemes nem díszíthet zsarnok-koponyát.
December van, esik az eső. Mérhetetlenül gyomorforgató ilyenkor bármit is csinálni. Rettenetes látni a nyálkás sárban ragadt "Mikulásokat". Illetve van az egésznek valamiféle sajátos balkáni hangulata. Tudjátok olyan országok ahol már elég meleg van ahhoz, hogy ne essen hó de elég hideg ahhoz, hogy a sár megfagyjon. Sétálok ilyenkor itt, látom kívűl és belűl koszos ablakú panelházakat és a szintén mocskos Ikarus buszokat. Ekkor szoktam azon gondolkozni, hogy hol is vagyok. Valóban Ausztriától kb. 50 kilóméterre vagy esetleg a balkánon, netalán valahol a végtelen exszovjet sztyeppe valamely nevenincs városában?
Magyarországon vagyok csak azt kéne kiderítenem hol is van ez...
